A múlthéten, mikor eltévedtünk, találtunk egy Zorka számára érdekes játszóteret. Tetszik neki, mert van csúszda, rugós játék és hinta is. A héten visszalátogattunk oda. Ekkor történt, hogy egy néni, alsó szemhéjáig maszkban, közeledni kezdett. Először arra gondoltam, hogy valami rosszat csináltunk, olyan nagy elánnal tartott felénk, mint aki mindjárt felháborodva kiabálni fog. Éppen a hintában ültünk, az ölemben Darina, mikor ott termet, valamit el kezdett mondani, majd egyszer csak kikapta a kicsit a kezemből. A lábán azért megragadtam a gyereket, mert hát sosem lehet tudni, nehogy eliszkoljon vele. Miután a gyerek visszakerült az ölembe, a néni beszélgetni kezdett. Sajnos elfelejtettem a nem beszélek japánul mondatot, így csak ingattam a fejem, hogy baromira nem értem, hogy most mi van, de ő nem adta fel, elmondta újra és újra, lassabban, rövidebben. Néhány dolgot azért megbeszéltünk. Például, hogy én vagyok mindkét gyereknek az anyja, van nekik apjuk is, 4-en tartózkodunk Japánban, Darina 6 hónapos, Zóra pedig három éves. Itt lakunk valahol, nem amerikaiak vagyunk, hanem magyarok.
Rajzolt Zórának a homokba, leírta neki, hogy 1 2 3, majd várta, hogy a 3 éves szintén leírja ezeket a számokat (milyen elvárások vannak szegény japán gyerekekkel szemben????). Búcsúzóul megütögette a hátamat, még nagyon vidáman mondott néhány mondatot. Úgy gondolom esemény voltunk a környéken!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.