Autónk nincs, leginkább vonat/metróval és gyalog közlekedünk. Az autó nem is hiányzik, mert nagyon jó a tömegközlekedés. Minden járat jól össze van hangolva, sűrűn és pontosan közlekednek. Az információs rendszer is szuper. Már a belépés előtt látod, hogy honnan és hánykor indul a vonatod, az állomásokon minden jól ki van táblázva, hogy gyorsan megtaláld a megfelelő peront. Azt gondolom, hogy itt Japánban nem is lehetne máshogy megoldani. Ekkora embertömeget csak így lehet káosz nélkül mozgatni. Ferkó sokat emlegeti, hogy jó lenne, ha otthon is így működne, de belegondolva – persze lehetne sok mindenen változtatni odahaza (beléptetőrendszer, tájékoztatás, tisztaság, nincsenek bliccelők, kerékpártárolók, a hajlékony is vesz jegyet, bár itt is büdösek stb.) – nem kell ilyen hatékony közlekedési rendszer (sokféle vonat, ilyen sűrűn, ilyen sok vonalon), mert egyszerűen Budapesten nem vagyunk ennyien. Elég a néhány metró és a busz, nem gond, ha a 99-es 20 percenként jár (persze jó lenne, ha az utolsó metróhoz lenne busz és tartaná a menetrendet!).
Van egyébként egy csomó féle vonat, és vasúttársaság. A legtöbb állomás akadálymentesített, van mosdó, ami ingyen használható, és viszonylag tiszta. Az állomáson az emberek sorban állnak az ajtók előtt, senki nem löki fel a másikat felszálláskor (itt lételem a sorban állás).
Elsőre egyébként elég bonyolultnak tűnik, nekem sosem menne rutinból a közlekedés, mert sok emelet, sok peron, fogalmam sincs, hogy éppen melyik város felé tartunk, még mindig furcsa a baloldali közlekedés, de odafigyeléssel, azt gondolom, hogy menne egyedül is.
Ami a közlekedési árakat illeti, egy megálló 120 yen, csak oda! Nem olcsó, de itt látni a szolgáltatást mögötte.
A vasúton van még egy érdekes dolog: a személyzet „táncol”. Láttunk mozdonyvezetőt átvenni a vonatát. Jól koreografált mozdulatokkal ellenőriznek mindent (fordulatok, erőteljes kézmozdulatok stb.). Elsőre furcsa és röhejes, otthon biztosan egy kisebb munkabeszüntetéssel köszöntenék a mozdony- és metróvezetők, ha így kellene műszakkezdés előtt „bohóckodniuk”, de múltkor megfejtettem a benne rejlő logikát. A mozdulatok ugyanis annyira beivódnak, hogy nehezebb a tévesztés, így kisebb az esélye, hogy valami elkerüli a figyelmüket, szóval hajrá!
És amiért tisztelet jár a japánoknak: az állomásokra simán ki-be lehetne lógni, de nem teszik! Sőt, kisebb megállóknál lényegében becsületkassza alapon működik a ki-/belépés.
A sor szentsége miatt, tömegközlekedés közben udvariasságra ne számíts egy japán embertől. Ha egyedül vonatozom a két gyerekkel, akkor sem engednek előre. A vonaton pedig csak az erre kijelölt helyeken (priority seats) szokás átadni a helyet - ilyen egyébként minden vagonban van, 6-8 fő részére. A többi ülésnél farkastörvények uralkodnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.