A japán faunáról szerzett ismereteink igen hiányosak. Majmokat vártunk, meg különleges tengeri állatokat, no de semmilyen különlegességre nem számítottunk az utcánkban. Csak itt a kis mikrokörnyezetünkben találkoztam már jó néhány nem várt lakótárssal. Most a borzalmas százlábúakról nem is beszélek (egyébként már 6 napja nem láttunk egyet sem, de nem bízom el magam, továbbra is résen vagyok!), annál inkább néhány érdekes kakio-i lakosról!
A minap a bolt felé sétálva kis patakunkban – hol egyébként el kezdtek fogyatkozni a kiskacsák, a három kacsacsaládból kettőnél eggyel kevesebb kicsit számláltunk – egy kb. másfél méteres kígyót pillantottunk meg, ahogy éppen felfelé próbált úszni. Kisebb tömeg figyelte az állat próbálkozásait. Szerencsére senkinek az arcán nem láttam pánikot (ez persze semmit nem jelent, mert a japán ember a földrengéssel és a százlábúakkal is együtt tud élni), azért felhívtam Ferkót, hogy ugyan kérdezze már meg a kollégáit, hogy mégis mire számíthatunk. Ők megnyugtattak, hogy Tokió környékén nincs mitől tartanunk.
Szerencsére egy kedvesebb szomszédunk is van – ez a patak minden napra tartogat valamit – egy kb. 60 cm-es teknős is lakik benne. Sajnos ritkán látjuk, mert megbújik a kövek alatt, de néha kijön, hogy üdvözölhessük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.