Ha felülkerekedek a lakhatási körülményeinket, a rovarokon és a földrengésen, akkor szeretem Japánt. Ennek ellenére nem tudnék itt élni. Szerintem lehetetlen beilleszkedni. Ha megszűnnének a nyelvi korlátok, akkor is mi lennénk a külföldiek, megbámulnának, mert mások vagyunk. Egy ilyen hely pedig nem lehet az otthonunk.
De most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy mi az, ami jó Japánban.
Szeretem, hogy itt jellemzően szabálykövetőek az emberek:
- a mozgólépcső baloldalára állnak,
- nem játszák ki, másznak át a vasúti beengedő kapukon stb.
Tisztelik a tulajdont, nem kell attól félni, hogy ellopják a kiteregetett ruhát, a bringát, a virágboltban éjszakára is kint hagyott növényeket, az autós bemutatókon a járgányokról leszerelhető kütyüket. Nincs a nyomodban biztonsági őr a boltban, itt vásárló vagy, nem tolvaj.
Piszok jó szervezők! Nincs fennakadás a közlekedésben, megoldják a 100 körüli anyuka, gyermek tömeg irányítását a kötelező oltásokkor, az orvosnál nem töltesz feleslegesen időt és még sorolhatnám.
Az idősek többnyire színes ruhákban járnak, aktívak, mosolyognak, nem életfájdalom ül az arcokon.
Tisztelik egymást, nem ciki hülyén felöltözni, szépítkezni a vonaton, metrón.
Kényelmesek, és ezt szerencsére a használati tárgyaikkal, ételeikkel is szolgálják (pl. tölcsér a babaolaj kupakján, hogy ne csorogjon mellé a cucc, minden zacskón van nyitóka, ahol könnyen szét lehet tépni, ital automaták hideg/meleg italokkal stb.)
Szeretik és tisztelik országukat, hagyományaikat. Mindenkinek van például kimonója, amit büszkén visel. Követik a régi babonákat, szokásokat.
Büszkék a teljesítményükre, például a shinkanzenre, amire egy teljes kütyüiparág is épült (kispárna, bögre, kulcstartó stb.).
Persze vannak furcsaságaik (pl. a férfiak nőiesednek), meg rossz az állandó teljesítménykényszerük, de melyik népnek ne lenne hibája.
Az igazat megvallva, a Japán körüli misztikumot nem sikerült megértenem. Ferkó szerint elég messze van Európától, és ez elég, hogy csodálat tárgyává váljon. Hús vér emberek, akiknek van számos jó tulajdonsága, de mindez otthon is megvalósítható lenne, mert mi is állhatnák a mozgólépcső jobb oldalára, idősen nem a fájdalmainkat kellene sorolnunk, hanem életünk csodás élményeit, lehetünk büszkék pl. a sok-sok Nobel-díjasunkra (hordhatnánk pl. pólót az arcképükkel), felülírhatnánk a társadalmi konvenciókat és öltözhetnénk úgy, ahogy akarunk, tisztelhetnénk más munkáját, erőfeszítéseit, tulajdonát…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lizzzy · http://lizzy-japanblog.blogspot.com 2010.06.23. 11:12:18
Egyébként szerintem is kicsit túlmisztifikálják Japánt. Tény hogy nehéz őket megérteni és sok fura dolguk van, de ők is csak ugyanolyan emberek mint mi.
Edédi 2010.06.23. 12:36:29
Ráadásul van két gyönyörű babád, amivel boldogan tudsz játszani.
Remélem a gondokból kevesebb van, mint itthon lenne.
További szép napokat, heteket, hónapokat kívánok mindannyiotoknak Dédi