(fotó: kollégák egy céges bulin) Múlt hétvégén vendégül láttuk Naszti kollégáit (10 felnőtt és 3 gyerek). A menü a következő volt: tatár bifsztek, csirkepaprikás galuskával, paprikás krumpli, uborkasaláta. A kaja egészen jól sikerült, a csirkepaprikás például isteni lett, a paprikás krumpliból viszont –szokásomhoz híven – kihagytam a sót. Még szerencse, hogy azelőtt még sosem ettek, szóval szegény japánok most azt hiszik, eredetileg ilyen az étel.
Miután a lakás felszereltsége elég hiányos, lényegében a kinevezett vendégszobában tartottunk pikniket. Kartondobozokból volt az asztal és mindenki a földre ült. Aznap ráadásul extrán meleg volt, és már írtam, hogy lakásunk hűtése nem megoldott, pláne, ha még meg is telik emberekkel, szóval a légkondi nem bírta, mindenkiről folyt a víz. Borzalmasan meleg volt, de tényleg. Azelőtt ilyet még sosem tapasztaltam. Azért illedelmes japánok jól bírták és egészen délután négyig maradtak, remélem, jól érezték magukat. Búcsúzóul mindenkinek adtunk egy-egy fényképet Magyarországról, rajta az elérhetőségeinkkel, szóval, ha arra járnak, szívesen vendégül látjuk őket a házunkban.
A nap érdekessége még az volt, hogy Naszti kérésére mindenkinek hoznia kellett a feleségét, barátnőjét, barátját. Ez azért különös, mert Japánban ez nem szokás, itt nem vegyítik a nő és a férfi barátait, nem szokás, hogy egyik vigye a másikat a társaságába. Szóval bár évek óta, havonta egy-kétszer együtt söröznek a kollégák, az asszonyaik most találkoztak először.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.