Elkezdtem itteni életemet. Szerencsére a repülés után rögtön a hétvége jött. Gondoltam körbe nézek a városban. A vonatnak, ami az itteni megállóban (Motosumiyoshi) jár, Shibuyában, Tokió egyik legrégibb negyedében van vége. Pénteken tehát felültem a vonatra és elmentem Shibuyába.

Shibuya kb. akkora, mint a nagykörúton belül Budapest. A közepén van a központja, és a vonat végállomása. Elképesztő mennyiségű ember és bolt. A legkisebb utcák is tele vannak emberrel. Mivel ez volt az első szabadnak tűnő estém, gondoltam keresek valami barátságos helyet.

Szerencsére 8-10 sarokra a tértől találtam egy olyan kocsmát, ahol elsősorban csak külföldiek voltak. Be is mentem. Fél óra múlva egy amerikai és egy brit sráccal söröztem. Reggel 6-ra értem haza. Jó arcok voltak.

Szombaton aludtam nap közben. Este elmentem Roppongiba. Roppongi - mint akkor kiderült - egy piroslámpás negyed. Elég viccesnek tartottam, mert az útikönyv a második legnagyobb szorakozó negyedként írja le. Végülis lehet, hogy tényleg az. :p

Ekkor úgy döntöttem, hogy elmegyek Shinjuku-ba, a legnagyobb szórakozó negyedbe. Nos: minden Hotel tábláján óradíj volt kiírva. 100kg-os benga négerek invitáltak különböző show-kra. Szóval valóban sokkal nagyobb vígalmi negyedbe érkeztem. Itt sem maradtam hát sokáig, visszatértem Shibuyába, majd az első vonattal haza.

Vasárnap megnéztem a Meiji-Jingu Inner Gardens-t. Egy gyönyürű nagy park tavakkal és több száz éves épületekkel. Elképesztően jó volt a rettentesen zsúfolt Tokió után ez a térbeli szabadság.

Hétfőn a cégnél kezdtem, de ez egy következő poszt lesz majd.

Shibuyában egyébként sikerült elsőre a legjobb helyet megtalálnom. A fent már írt kocsmában szerdán találkoztam egy német és egy brit emberrel, akikkel valószínűleg össze fogunk járni. 40-50 év körüli topmanager-ek a TÜV-nél. Jó arcok. Évek óta Japánban élnek. Jót beszélgettem velük. Szóval valószínűleg ez lesz a törzshelyem. :)