A sok átvészelt éjszaka után az egyik kis százlábú bosszút ált elpusztított 18 rokonán és ma reggel búcsúzóul megmart. Szerencsére csak egy igen kicsi példány vette a bátorságot a támadásra, de azért megtapasztaltam, hogy a marása nagyon fáj. Még most is sajog (egyelőre más bajom nincs).
Egyébként a lakás lassan kiürül, már csak a csomagjaink várják, a „cicaautót” kivigye őket reptérre. Hajóval utazó cuccaink már útra keltek. Azokat csak 3-4 hónap múlva fogjuk viszontlátni, szóval a Japánban vásárolt ajándékokat, majd karácsonykor átadjuk. :) (Úgyis a két gyerek lesz a legjobb vásárfia.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal