A hétvégén ismét tűzijátékot mentünk nézni, ezúttal Asakusába. Megtapasztaltuk a japán tömegérzést. Piszok sokan voltak, de tényleg, az otthoni tömeg ehhez képest csak kis csoportosulás. Folyamatosan csodálkoztunk, hogy az óriási emberáradat ellenére, minden tökéletesen működött. A japánok mindenre felkészültek. Egy pillanatig sem éreztük, hogy nem tudjuk, mit kell tennünk. A tömegben egy pillanatig sem volt félelem érzetünk (otthon azért a legutóbbi tűzijátékon kicsit paráztam, meg folyamatosan nyomtak rá a kerítésre, és azért eszembe jutott, hogy ha most is vihar lenne, bizony nehéz lenne menekülni a rakpartról, és biztosan pánik törne ki, mindenki pont leszarná, hogy terhes vagyok – mert vihar nélkül pont leszarták és csak nyomtak rá a kerítésre). A szervezők mindenre gondoltak, és az autóforgalmat is csak az utolsó pillanatban állították le és csak pont annyi időre amennyire feltétlenül szükséges. Zseniálisak!
A rendőrök emelvényekről (pl. a rendőrautó tetejéről figyelték a tömeget, és irányították). Mindenhol táblák jelezték, hogy hová kell menni. Az emberek fegyelmezetten, nem tolongva követték az utasításokat. A folyó mentén, ahonnan végig lehetett látni a tűzijátékot gyülekeztek az emberek. Itt jellemzően nem állnak, hanem társadalmi eseményként nylont terítenek a földre, esznek isznak, jól érzik magukat a program alatt. A földön ülő emberek között a rendőrök folyosókat alakítottak ki, ez azért volt jó, mert para és a helyszín elhagyása esetén lazítani lehet a tömeget.
Szerencsére mi is találtunk egy falatnyi helyet az úttesten, amit a tűzijáték idejére lezártak és ismét vártunk. A program pontosan kezdődött és másfél órán keresztül csak lőttek és lőttek. Persze volt Hello Kitty itt is, no meg számos olyan, amit még sosem láttunk. A másfél óra egyébként kicsit túlzás, pláne 100% közeli páratartalomnál, de nagyon élveztük. Mikor vége volt szintén csak ámultunk, hogy mennyire jól szerveznek. Sehol sem volt fennakadás! Ezt úgy oldották meg, hogy a legközelebbi Metro megállónál nem engedték felszállni az embereket, hanem táblákkal a további megállókhoz irányították őket, és kb. fél órára megnyitották nekik az úttestet is (ezalatt az autósok várakoztak).
Lent a metróban sem volt nagy tumultus, mert az egyes megállókban szekciónként töltötték meg a kocsikat. Minden nagyon gyorsan ment, sehol sem volt semmi para és gyorsan el tudtuk hagyni a helyszínt.
Minden magyar rendezvényszervezőnek lenne mit tanulni a japánoktól!
Az már mellékes, hogy rengeteg toi toi volt és a boltosok is felkészültek a rohamra, mindegyik kb. 3 féle ételt iszonyat mennyiségben elkészített és már a boltok előtt is árulták, hogy gyors legyen a kiszolgálás, ja és persze nincs lehúzás mint odahaza, ahol ilyenkor arany árban mérjük az ételt italt.
A tűzijátékról bővebben itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Morgó Muki 2010.08.02. 16:11:47
A japánokat turistaként figyeltem meg. Sosem fordult még velem elő, hogy egy japán turista belelépett volna egy fotómba. Bezzeg egy európai... pláne magyar...
twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX · http://freewaresoftwarenews.blogspot.com/ 2010.08.02. 16:44:46
Ennyi...
Netuddki. 2010.08.02. 17:23:15
Ha nálunk is a pofátlanokat vagy csak a csúnyán nézőket azonnal levágták volna, itt is hasonló lenne a helyzet.
Netuddki. 2010.08.02. 17:23:44
ORGASMUSFORSCHER 2010.08.02. 17:58:59
csak egy rövid komment: lszi ne próbáld meg a hazai és a japán viszonyokat összehasonlítani. Nem lehet, s nincs is értelme. A japánok fényévekkel elôtte járnak a világnak a szolgáltatások, infrastruktúra, stb. terén. Az a komplikált viselkedési rendszer, amiben ôk mozognak/élnek, nem nagyon engedi, hogy olyan birka módjára viselkedjenek, mint a magyarok, vagy egyéb európai népek, ahol az individualizmus mindig mások kárára mûködik s ezért csak ront az amúgy sem tökéletes helyzeten. (Legutóbbi példa: Duisburg.)