A múlt héten megjött egy másik ösztöndíjas is a kollégiumba, Angliából. Ennek elléggé örülök, mert hétvégenként van kivel együtt elmenni, utazgatni. A srác fizikus és posztdoktori ösztíjjal van itt. A hétvégén Yokohamába mentünk, Japán legmagasabb épületébe, a Yokohama Landmark Tower-be. Az épület 274-ik méterén, a 69-ik emeleten van a kilátó. A kilátás a rossz idő ellenére is gyönyörű volt. Az épület alsó 48 emeletén irodák, éttermek és boltok vannak, a 49-diktől felfelé pedig szálloda van. A belépőjegy ára 1.000 jen. Az épületben található a világ leggyorsabb liftje, 45 km/h-ás sebességgel taszít fel a kilátóba.

A kilátóból láttuk, hogy a kikötőben egy cirkáló és egy kisebb anyahajó van kikötve. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük őket közelebbről.

Nem hibáztunk. A Japán haditengerészet nyílt napja volt. Némi sorban állás után a fedélzetén voltunk egy aktív rombolónak. A hajó egy Hiuga osztályú romboló volt. Elképesztőek voltak a méretei, tulajdonságai: tömege 13.500 t, hossza 197 m, utazó sebessége 30 kt, azaz 55 km/h, hatótávolsága 100.000 km.

A hajónak szerencsére nem csak a fedélzetére lehetett felmenni: a hajón belül is volt egy 300 m-es séta, két lépcsővel, orvosi szobával, fali telefonfülkével - bárhol is van épp a teknő, lehet telefonálni - és csövekkel a falon, reteszajtókkal. Jó dolog, hogy bemerik engedni az embereket egy ilyen hajóra.

Vasárnap Akihabarába mentünk megnézni Tokió és talán a világ elektronikai fővárosát. A városrész a vasút alatt elektronikus cuccokkal seftelő árusokból, üzletekből nőtte ki magát. Természetesen a terület jelentős részén még ma is ezek a koszos zeg-zug boltok vannak, amik koszosak és csúnyák, az eladók - Japánban egyedülálló módon - néha kicsit bunkók is, de polcokon olyan termékek és kütyük vannak, amik talán csak fél egy év múlva lesznek kaphatók a világ többi felén.

Fél nap sétálás után bementünk a 8 szintes - Akihabarában biztosan a legnagyobb - elektronikai boltba. Hatalmas. Órákig tartott csak végigsétálni is a sorok között. Szilvi feladatot adott: szerezzek gyerekőrzőt. Nos, ebben a boltban - ahol a speciális bisz-basz-okból is volt minimum 10 féle - csak egy típusú gyerekőrző volt, szemmel láthatóan porosan. Ez alapján azt sikerült extrapolálnom, hogy itt valószínűleg nem használnak ilyet az emberek.

Malackaraj blogjában olvastam a PBJ szendvicsről (Peanut butter and jam sandwich). Mivel sok félét írtak róla, kitaláltam, hogy nekem is meg kell kóstolnom. Az angol srácot kérdeztem, hogy kb. milyen lekvárt vegyek hozzá, mert ugye az angolok is eszik ezt. Vasárnap este jó fajta eper lekvárral, mogyoróvajjal és fehérkenyérrel tértem vissza a szállásra. Elsőre semmi különös: a mogyoróvajnak mogyoró ize van, enyhén sós. A szendvicsbe sem lesz azonnal szerelmes az ember. Ma szerda van, és lassan elfogy az üveg mogyoró vaj és tervezem, hogy veszek még. Alattomos kaja ez... :)