Ugyan a poszt címe "Attila születésnapi ajándéka", a poszt nagyon másról szól. Egy picit hosszabb történet, ami a gasztronómiához való hozzáállásom kicsi, de jelentős változását írja le.

Mindig szerettem a hasamat és mindig is szerettem étterembe járni. Az elit éttermeket drágának és túlreprezentáltnak találtam, sokszor egy szekszárdi pincéjében - az esküvői vacsoráról maradt - kakas, harcsa és marhapörkölt a legfinomabb étel a világon. Persze tudtam, hogy léteznek kivételes helyek és pillanatok, amiket az ember - sajnos - ritkán ér meg. Ilyen a barátokkal eltöltött este Zakopánéban, ahol életem eddigi legjobb ételeit ettem, talán. Örülök, hogy van egy ilyen erős gasztronómiai alappont az életemben.

Aztán néhány hónapja valami megváltozott. Találtam egy blog-ot és abban egy posztot Gordon Ramsay étterméről. Ekkor úgy döntöttem, hogy egyszer az életben el kell ide jutnom. Egy olyan világba olvastam bele, amit nem ismertem. Meg akartam tudni, hogy milyen íze van egy olyan ételnek, amit világ egyik legjobb szakácsa készít el. Mit tudhat ő, amit a többi több 10.000 szakács nem? Milyen minőségű étel lehet ott? Milyen környezet?

A második gyönyörű lányom novemberben született. Amikor hazamentem Budapestre, Londonon keresztül utaztam. Általában a tranzitok unalmasak, de a Londoni Heathrow-n van egy Gordon Ramsay snack bár és ez önmagában felvillanyozott: Tokióba visszafelé ki kell próbálnom. Így is tettem. Ettem két fogást a nagy 3 csillagos étterem ócska - olyan gyorsétkezde szerű - koppintásában. Egyetlen rossz dolgot tudok róla mondani: egyedül voltam (amiről meg nyílván nem tehetnek). Enni és inni barátokkal jó. De az ízek: felejthetetlenek voltak.

Mikuláskor megkaptam a kegyelemdöfést: Tokió a gasztronómia fővárosa. Innen nincs visszaút. Attilának akartam valami felejthetetlent adni Japánból, kitisztult a kép: elviszem az egyikbe - a 11 három Michelin csillagos étterem közül - a születésnapján. 12-én megvettem a piros, 2010-es, Tokiói Michelin kalauzt és asztalt foglaltam az Esaki étterembe. Mivel 26-án - a születésnapján - zárva tart, a legközelebbi szabad időpontra, december 23 estére sikerült helyet foglalnom, 19:30-ra.

UPDATE:

Mivel Attila repülője késett, I.6-án megyünk az étterembe.