A tipikus japán lakás, tényleg kicsi. Ami pedig a minimalista stílust illeti, azt hiszem abból is kaptunk ízelítőt, bár számunkra ez nem a letisztult desingt jelenti, sokkal inkább a bútorok hiányát (értsd: két darab beépített szekrény, egy darab ágy, így a földön alszunk, kicsi teakonyha, egy 40 cm magas asztal). Mindez nem is lenne gond, ha nem társulna cudar hideggel. A japán házak hőszigetelése valami borzalmas. Addig van meleg, amíg fűtesz (nem hiszem el, hogy ezek fáznak – pedig állítólag DE!). Persze érthető a házépítésében rejlő koncepció, gondolom a gyakori földrengések miatt építenek könnyűszerkezetes házakat. Ez azonban a hőérzetünknek nem tesz jót. Marad a meleg ruha és egy újonnan szerzett olajkályha, amit persze tilos (lenne) használni a lakásban.
No de vannak kedves dolgok is a 40 négyzetméteren, egyik a fürdőszoba. Azt mondják, tipikusan japán fürdőnk van. Ez azt jelenti, hogy az egész fürdőszoba egy kabin (mintha egy műanyag dobozt építettek volna be, amit egy zuhany ajtóval zárnak le), amelyben egyben van a zuhany és a fürdőkád. Zuhanyozni, a kád mellett a kövön szokás. Hogy kényelmes legyen, egy műanyag ülőkén elhelyezkedve tisztára mossuk magunk, majd egy igen mély kád, forró vízbe csücsülve lehet relaxálni. Zorka ezt nagyon élvezi. Minden este alig várja, hogy úgy fürödjön, mint a japánok.
Lakásunknak van még egy érdekes pontja. Ez a vécé. Kedves zöld barátaim, ezt a ti figyelmetekbe ajánlom. A vécé lehúzása után a tartály újratöltése közben lehet kezet mosni.
A vásárlásnál szerencsére nincs gondunk. Minden kapható, igaz kicsit macera megtalálni. Csak a csomagoláson feltüntetett rajzok alapján tájékozódunk, ugyanis a termékeken csak japánul szerepel az ismertető. Újra élvezhetjük az írástudatlan létet, csak ezt még megfejeljük azzal is, hogy beszélni sem tudunk.
Az emberek nagyon segítőkészek, nincs rossz tapasztalatunk. A minap voltunk regisztrálni a helyi irodában – miután hosszabb időt töltünk itt, ezért ez kötelező – ahol az egyik ügyintéző, ki csak annyit beszélt angolunk, hogy ájm spíking inglis dzsaszt e litle, elkísért bennünket egy angolul beszélő ügyintézőhöz. Ez az ügyintéző sem tudott sokkal jobban angolul, de minden tőle telhetőt megpróbált. Az ő angol tudása kimerült a számok ismeretében és abban, hogy jú famili. És bár leginkább japánul beszélt hozzánk, Ferinek mégis sikerült megértenie, hogy a gyerekeknek alanyi jogon is jár biztosítás, és a helyi önkormányzattól még anyagi támogatás is jár utánuk.
A gyerekek egyébként jól vannak. Zorka élvezi az apja társaságát, a városnézést, a japán fürdőszobát. Darina pedig szokásához híven, eszik, alszik, néha sírdogál. Az időeltolódást néhány nap alatt átvészeltük, szerencsére könnyebben ment, mint számítottunk rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.