Csakúgy, mint Magyarországon itt is rendszeres orvosi ellenőrzésre kell vinni az 1 év alatti gyermekeket. Igaz, Japánban kicsit ritkábban, mint odahaza. Miután Darina 3 hónapos lett, eljött az első vizsgálat ideje (a következő majd 7 hónapos korában lesz, azt követően már otthon folytatjuk, havonta). 13 órára kellett mennünk a helyi Ward Office-ba. Ez volt az első alkalom, hogy a lányokkal egyedül szálltam vonatra – csak a szomszédos városig kellett eljutnunk, de remek tájékozódó képességemnek ez is kihívást jelentett. Zorka szerencsére együttműködő volt. Mostanában katonásan fogja a babakocsit, mikor hármasban sétálunk. Csak néhány érdekes bot, kavics tántorítja el a jó viselkedéstől.

Szóval pontosan érkeztünk az irodába. Az egyik ügyintéző hölgy megismert és már hívta is az angol tolmácsot, aki elkísért az első állomásra – igen, itt több állomásos a három hónapos vizsgálat. Ott már temérdek anyuka és gyermek fogadott. Megkaptam a 48-as sorszámomat, majd várakoztunk. A második turnussal – kb. 30 fős csoportokba tereltek bennünket – be kellett ülnünk egy (japánul beszélő) előadásra. Vicces és értelmetlen volt, de a szabály az szabály. Az egészből csak annyit értettem, hogy bíszízsí, ami a magyar BCG oltást jelentette. Ebből tudtam, hogy éppen az oltásokról kapok tájékoztatást. Egy halom tájékoztató lappal felfegyverezve – hiszen ezt is át kellett vennem – indult tovább a népes mamisereg az alagsorba. Ott újabb várakozás következett, majd az egyik segítő – több rózsaszín köpenyes nővérke serénykedett a várakozó anyukák között, tényleges segítséget nyújtva – jelezte, hogy ideje bemennem. Ekkor a lurkókkal egy nagy terembe tereltek bennünket, ahol le kellett vetkőztetni Darinát. Következett a mérlegelés (6,5 kg) és a mérés (60,3 cm). Zorka itt kezdett kicsit türelmetlen lenni, már unta a színes könyveket, gyorsan olvas, kb. 20 másodperc alatt végzett egyel, de szerencsére talált magának egy nagy rózsaszín plüss valamit, amivel lekötötte magát. Szóval tovább várakoztunk, majd szólítottak a doktornőhöz (3 orvos dolgozott egyszerre, hogy a számomra nem mindennapi anya és gyermeke tömeget gyorsan elintézzék, otthon ügye maximum 10-en szoktunk menni az egészséges rendelésre, és persze nem csak a 3 hónapos csecsemők vannak jelen.  Itt csupa, Darinával egyidős gyermekből volt kb. 70.). A doki nagyon jól beszélt angolul, ott nem volt gond, megvizsgálta Darinát, és persze mindent rendben talált, jól fejlődik a kislány. Már csak egy állomás volt hátra, a területi védőnő. Itt újra jött a korábbi hölgy, ki a tolmácsom volt. Elbeszélgettünk a védőnővel, csakúgy, mint otthon. Nagyon meglepődtek azon, hogy egyedül vagyok a két gyerekkel, nincs segítségem. Úgy fest, itt ez nem normális. Végezetül a védőnő megadta a telefonszámát, hogyha bármi bajom van, hívjam nyugodtan – persze nem beszél angolul :)

Egyébként, ahhoz képest, hogy a 48-as sorszámot nyertem meg, 2 óra alatt végeztünk! Éljen, éljen!