Csütörtökön egy kis orrfolyással kezdődött, majd tegnap elég ijesztő köhögésbe fordult, az enyhe megfázásnak hitt betegség. Miután kruppos köhögéssé vált estére a dolog, ma reggel levittük Darinát a helyi gyerekorvoshoz.

Minden gördülékenyen ment, itt nem lacafacáznak semmivel, ha valakivel van egy kis fennakadás, mint velünk is, félreállítják, hogy a doktornő egy percre se essen ki a munkából. Az ő feladata a gyógyítás, nem tartják fel a sort csak azért, mert mi nem beszéljük a nyelvet. Szóval, miután rájöttek, hogy nem lesz olyan könnyű velünk beszélgetni, az egyik, angolul beszélő asszisztensnővel átkísértek bennünket egy másik rendelőbe (közben a doktornő folytatta a következő kis beteggel a rendelést). Ott kikérdeztek bennünket. Elsősorban nem is Darina tünetei érdekelték, hanem mi, a család többi tagja: voltunk-e az elmúlt hetekben betegek. Miután szerencsére nemleges választ adhattunk, kikérdezték Darina tüneteit, feljegyzetelték, majd vissza a váróba, ahonnan hamarosan újra a doktornőhöz mehettünk. Ő ekkor megvizsgálta Darinát. Szerencsére csak enyhe megfázást állapított meg, felírt egy szirupot. Kedden megyünk hozzá kontrollra.

Az orvosi rendelő után, tehát irány a gyógyszertár. A szirupra várni kellett pár percet, mert ott helyben keverték össze – nem kell külön köhögéscsillapítót, gyulladáscsökkentőt adni a gyereknek, itt egy adagban megkaphatja. Amit észrevettünk a gyógyszertárba, hogy itt nem dobozban adják a tablettákat. Mindenkinek annyit csomagolnak csak, amennyit az orvos felírt neki, se többet, se kevesebbet. 

Egyébként a gyerekek után a gyógyszerekért sem kell fizetnünk. Ami önrészünk lenne, azt a város Kakio átvállalja.