Az egyik legfontosabb az ember életében az étkezés. Szeretem a hasam. Tegnap este ünnepelte hivatalosan a csapat, hogy beléptem a céghez. Ilyenkor a Japánok meghívják az új embert vacsorázni, isznak, esznek vele egyet. Mivel a Japánok (is) elsősorban közösségi emberek, igazából szinte minden alkalommal, amikor csak lehet, ünnepelnek így egyet. Pénteken is megyek egy ilyen összejövetelre, de már szó van a következő havi vacsorákról is.

Az első élmény meghatározó. Eddig csak a menzán, olcsó non-stop-okban és kifőzdékben ettem Japán ételt. Néha hétvégén elnéztem ugyan egy-egy étterembe, de nem ismerem az ételeket, így igazából eddig semmi különlegeset nem sikerült ennem itt. Mindig óvatos voltam, inkább a biztosat választottam. Na ez tegnap megváltozott.

A többiek egy általuk jól ismert étterembe vittek. Magamtól nem valószínű, hogy bementem volna, mert csak Japán feliratok voltak rajta és nem lehetett belátni a helyiségbe. Ezzel az erővel akár gumiüzem is lehetett volna ott. Az bejárati ajtó a vállamig ért és tolóajtó volt.

Bent az étteremben olyan volt kb., mint a Blues kocsmában annak idéjen. Annyi különbség volt, hogy voltak spéci szönyegen Japán asztalok is, ahol törökülésben fogyasztottak a vendégek. Ezen a szőnyegen a cipőt is le szokás venni. Szerencsére a többiek sima asztalokhoz - 3 kicsi kör alakú asztal egymás mellett - foglaltak helyet. Az asztalok közepén 100-as cső szivta el a füstöt úgy fej magasságban. Körülbelül 15-en lehettünk és leültünk enni. Elkezdődött A vacsora.

Az asztalokhoz pici tányérokat hoztak és tégelykéket. A tégelyekbe szója alapú fűszerlé került. A kis tányér volt a tányérunk egész vacsora alatt. Mivel minden ebédnél pálcikával eszem (önszántamból, van kés és villa is a kantinban), ezért már egész jól bánok velük. Nem zavart, hogy itt csak azzal lehetett enni. Miután elkészült az asztal, megjött az első tál étel. 6-7 féle virág volt a tálcán. Meg egy pici zöld gombóc (Wasabi).

Ezek a virágok húsból voltak. Megkóstoltam mindegyiket a szójába mártva és/vagy Wasabi-val, és nagyon finomak voltak. A lényeg: mindegyik nyers hal volt. Pontosítok: az egyik az polip volt. Nem tudom, hogy milyen fajta halak voltak, de most már értem, ha valaki szereti a tenger gyümölcseit. Nem volt hal szaguk, nem voltak büdösek, nem volt útóízük. Finom hal ízük volt és az állaguk meg olyan, mint a friss uborkának. Lehet szeretni ezt nagyon. Tartok tőle, hogy csak tenger parton van esélye az embernek erre. Biztos vagyok benne, hogy azok a halak reggel még úsztak. A köret füszeres lében főtt karalábé volt. Elsőre fura volt ott az íze, de nem volt rossz. Wasabi-t viszek haza biztosan. Igazából a Wasabi egy torma fajta. Az íze is olyan. Én szeretem.

A második fogás zöldséges tojásrántotta volt. Itt a rántotta ugyanolyan rendes étel, mint a többi. Nem űzik csak reggelre. Ami spéci náluk az az, hogy sok féle zöldséget raknak bele és ettől picit más az íze. Van egy ilyen perje állagú valamijük (növényszárnak néz ki), amit rászórnak, ettől füstölt sajt íze lesz a tetejének. Lehet, hogy ez a perje füstölt sajt, még nem sikerült rájönnöm. De alapvetően ez a fogás is nagyon finom volt.

A harmadik fogás egy saláta volt. Ebben - azon kívül, hogy helyi, tehát számomra nem szokásos zöldségekből volt - a különlegesen ízesített húscsíkok voltak nagyon finomak. Olyasmi volt a kinézete és az íze, mint a cézár salátának, de a húsnak karakteresebb íze volt.

Ezek után minden asztalra hoztak egy fél fa hordót. A hordókban faszén égett, tetején rács volt. Először nem is igazán értettem, hogy mit akarnak vele. Majd megjött a lényeg: nyers húsok fűszerezve egy tálon. Értelmet nyert a 100-as cső az asztal közepén. Igen: egy étteremben a város közepén, az asztalnál grilleztem 4 Japánnal. Király volt. A grillezést nem lehetett elrontani. A húsok finomak voltak és jól fűszerezettek. A zúzát otthon is ki kell majd próbálni a sütőben. Mikor ezt a fogást befejeztük, lejárt az asztalfoglalásunk, átmentünk egy másik helyre, picit kevesebben.

Ezen a helyen főleg söröztünk, de a sör mellé valókat a Japánok rendelték: Wasabiban ázott nyers minipolip lábakat és erőspaprikában tocsogó nyers tengeri halat. Bármilyen hülyén is hangzik, nagyon jók voltak a sör mellé. Itt egyébként nem földimogyorót nyomnak, ha kézmozgás is kell, hanem nyers borsót esznek a hélyukból.

Szumma: ez a vacsora egy szinten áll azzal a vacsorával, mint amit Zakopánéban ettünk 2002-ben (Czy-vel, Gabesszel és Szórival). Nagy flash volt.

Lángosnak: a Japánoknak nagyon jó a humorérzékük. Igaz: viccet még nem mondtak nekem.

Még adós vagyok a Toshibával is, de arra még várnotok kell. :)