Szeptember 19-étől 23-áig nemzeti ünnep gyanánt szabadnapok voltak a melóhelyen. Pénteken a kollégákkal közösen elmentünk egy srác születésnapját megünnepelni, egy perui étterembe. A perui kajában semmi érdekes nem volt, a perui sör viszont finom. A japánok a születésnapot baráti körben úgy ünneplik, mint mi. Ebben sem volt semmi igazán különös. Ami érdekesebb volt, hogy megleptek engem is egy pecséttel, amivel kanji jelekkel le tudom pecsételni, hogy "Naszta". :) Ez három jelből áll, jelentéseik: 1) egy pici városrész Kiotóban, 2) rízsföld és 3) szakállas ember (általában). Szerintem a 3-ba beletrafáltak. :)

Az 5 napos hétvégén 3 helyre látogattam el: Asakusába, Shinjuku másik felébe és Yokohamába. A fényképeket a naszta.hu-n tudjátok megnézni.

Asakusa Tokió munkásnegyede volt régen, de 1929-ben a nagy földrengéskor ez a rész nem pusztult el teljesen. A 2. világháború alatt a nagy Buddhista templot lerombolták, de újat építettek a helyén. Így ma Tokió legrégibb épületei közül is itt található néhány. Nem igazán volt szerencsém: a Buddhista templomot éppen felújították. Japánban ha egy épületet felújítanak, akkor azt rendesen eltakarják a szemek elöl, hogy csak teljes fényében láthassák az emberek. Mondjuk nekem van esélyem látni ezt a templomot készen is, de egy átlagos túrista biztos örült ennek a szokásnak. :) Mivel Asakusához közel van Tokió legnagyobb parkja, az Ueno-koen park, benéztem oda is. Ebben a parkban van a tokiói állatkert, a hangversenyterem és egy hatalmas tó. Jó nagyot sétáltam itt, a tó felöl jól nézett ki a nyüzsgő város.

Shinjuku az egyik legnagyobb vasútállomás Tokióban. Legútóbb az éjszakai életet néztem itt meg, de a pályaudvar másik oldalán nem szorakozónegyed van, hanem Tokió legnagyobb felhőkarcolói. Ezen a hosszú hétvégen ezeket is megnéztem. Itt rengeteget fotóztam. Tényleg kicsinek érzi magát az ember, amikor ezek között a monstrumok között járkál. Arra is rájön az ember, hogy lehet szépen modern épületet építeni. Amikor a Tokió kormányzati épületénél sétáltam már visszafelé, arra lettem figyelmes, hogy túristák mászkálnak az épületben. Úgy döntöttem, hogy megnézem, hogy mit csinálnak. Tokió kormányzati épülete hétvégénként kilátóként üzemel. A belépés díjtalan, csak a cuccaidat nézik át, hogy nem viszel-e be valami olyat, amit nem kéne. A kilátó a 45-dik emeleten van mindkét toronyban és gyönyörű a kilátás Tokióra. Ha az embernek szerencséje van, akkor el lehet látni a Fuji-ig is. Én nem láttam. :p

Az utolsó szabadnapomon Yokohamába mentem el. A döntés oka egyszerű volt: 3 hete voltam Japánban, egy tengerparti városban, de még nem láttam a tengert. A kollégák azt javasolták, hogy ezt Yokohamában tegyem meg. Azt kell, hogy mondjam: jó helyen lakom. A nálunk járó vasút egyik vége Shibuya, a másik vége pedig Yokohama. Yokohamáról azt tartják, hogy a legeurópaibb város Japánban. Ennek elég egyszerű oka van: ide engedték csak be az európai kereskedőket a XIX. században. Amikor az ember megérkezik ide, azonnal tudja, hogy mi a különbség egy európai és egy ázsiai város között. Tokióban szűkek az utcák, minden talpalattnyi hellyel takarékoskodnak. Yokohama más: széles utcák vannak, fákkal. Az épületeket szorványosan építették, már ahol megvan az eredeti városkép. Sokkal jobban éreztem magam Yokohamában, mint előtte bárhol Japánban. Természetesebb volt (nyílván nekem, európainak).

A tenger színe sötétbarna volt az általános kéken felül. Yokohama 150 éve kikötőváros, szerencsémre a kapcsolodó fesztivál utolsó napjára értem oda. Mint azt egy helyitől megtudtam, szerencsém van, mert Japán 6 legnagyobb hajójából 4 - az ünnepségek miatt - éppen Yokohamában van. Egyébként még ott sem áll bent mindig 4 ekkora teknő. :) Nem volt mit tenni: hajóra száltam, hogy megnézhessem a kikötőt és a hajókat rendesen. Yokohama gyönyörű és a hajók is jól néztek ki. Aki informált, igazat mondod: minden Japán a hajókat fotózta. Nem mellékesen a kikötő kijárat felett egy ferdekábeles híd vezet át, ami szintén nagyon tetszik. Muszáj lesz itt valamikor autót is bérelni és bejárni ezeket a gyönyörű hidakat és a Kawasaki alagutat. Sajnos tudtommal busz nem jár rajtuk. :(

A héten a két munkanap gyorsan eltelt.

25-én a kollégákkal néztük meg a Kirin sörgyárat. Érdekes volt. Persze mivel itt rengeteg vendég van, nem mehetsz be igazából a gyárba, csak vitrinből figyelheted, hogy mi történik. Így sem volt rossz. Angol nyelvű guide persze nem volt, de a prezentációk ki voltak nyomtatva angolul, amit a nézelődés idejére megkaptam. :) A végén a jegy árában két sör volt, megittam. A Japánok csak egy ilyenre soha se mennek: a gyár éttermében ettünk Japán ebédet. Azt kell, hogy mondjam, hogy az étterem minősége itt sokkal többet jelent, mint otthon. Otthon sokszor egy jó kifőzde is tud nagyon jó lenni. Nos Japánban - az eddigi tapasztalatok alapján - erről szó sincs. Ez az étterem is nagyon jó volt, de tudom, hogy amiket én próbáltam hétköznap, hát azok viszont felejthetőek voltak. :)