Eljött a nap, Darina megkapta 3. havi koktélját. Naszti kollégája segített nekünk, ő volt a tolmácsunk. Japánban fontosak a különböző űrlapok. Az oltás előtt is több oldalas paksamétát kaptunk – japánul – amelyet ki kellett töltenünk. Matsuzaki-san szerencsére segített. Az igen-nem válaszok után, jöhetett az oltás. Egy furcsa külsejű, de kedves doktornő oltotta be Darinát. Az otthoni kötelező oltáskoktélból csak három komponenst kapott meg, a többit majd később, külön szuriban adják be. Ez azt jelenti szegény Darina számára, hogy itt két oltással többet fog kapni. Egyébként itt nem combba, hanem vállba adják az oltást.
A kellemetlenül induló napot sokkal kellemesebben folytattuk. Matsuzaki-san hozta a családját is (feleség: Tsumugi-san, 3 éves fiú gyerek: Yo) reggel, így az oltás után irány a gyermekek parkja.
A park óriási, de tényleg. Magyar léptékben meg pláne, és tényleg minden a gyermekekről szól. Játszóterek, óriási csúszdák, medencék, korcsolyapálya, állatkert, kis vonat, óriási terek várják a gyerekeket. Nagyon élveztük. A legboldogabb Zorka volt, ez tényleg az ő napja volt. Örült, hogy végleg gyerektársaságot kapott, igaz a kisfiú nehezen viselte Zorka közvetlen stílusát, de a rosszaságokat, illetve csintalanságokat szívesen elleste tőle – biztosan nagyon örültek ennek a szülei.
Fotók sajnos most nem készültek, mert a gépünk aksija kezdi feladni a harcot, 15 fok alatt használhatatlan.
Ui.: Gyöngyi, kipróbálta Zóra a korcsolyát, de sajnos hamar közölte „végeztem a korcsolyával”!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Edédi 2010.02.21. 21:01:02
Hajnalban jöttünk meg (Picivel) a síelésből, Frao-ból, Chamonix-ból.
Majd felteszem valahova a képeket és megírom az elérhetőséget. Sokat beszélgetünk Rólatok, nagyon hiányoztok, főleg az "apraja"...
Anyu szólt, hogy megint írtatok, nagyon jó, hogy legalább ennyi le van írva. Nagy élvezettel olvasom, jó, hogy a Szilvi is betársult az írók sorába. Már megvettem utazás előtt a kis kamerát, és beszélgetünk ott is.
Egyelőre azt sem találom ,hogy hol van az a rész, ahol a lakásról írtok meg a repülőutatokról és küldtetek állítólag fotókat is, de csak a szájber-nagyi tud ilyeneket megtalálni. Úgy látszik én valami hibát követek el mindig... Most megyek pakolni, mert minden szanaszét van, csókolom a korcsolyázó hölgyet és remélem Darina-baba is már mosolygósra veszi a dolgokat!!?? Kellene valami ötlet a Zóra-babának, hogy mit vigyen a gyerek-társaknak barátkozási célzattal... Mint ahogy Szilvike a Csöpp-höz is a jutalom-falatokkal vitted közelebb.. A "kis-" Gyöngyi 27 hónapos volt, amikor azért adtam be a bölcsödébe, mert bármilyen gyerek társaságáért azonnal otthagyott. Tényleg nagyon látszott, hogy hiányzik neki... No és hogy állunk a szobatisztasággal? Vagy ilyen hideg lakásban jobb, ha nem fázik fel? Szilvike! Megkereshetném e-mailban a nővéredet, hogy megkérdezzem az élményeiről vagy megnézhetném a fényképeit??? Vagy azt a rendes fiúját, aki vele volt? Na, azt olvastam, hogy segített Nektek az oltásos problémában!! (Most ugyanezt a leírást nem találom...)
Na, nem nyavalygok többet, örülök Nektek, írjatok ha ráértek egy kicsit: hogy érzed magad Szilvike? Most is beszélgettek 1-2 órát naponta?
Mire volna szükségetek? Mit küldjünk a Picivel? Egy hónap múlva már indul Hozzátok!!! Na, puszi, jó éjszakát - vagy mit kívánjak? Ti már remélhetőleg régen alszotok....
Puszi ! Gyöngyi