Átnéztük lakásunk védelmi vonalait. Ide csak az nem jön be, aki nem akar. A bejárati ajtó nem illeszkedik a tokba, az elszívók kivezetőin nincs bogárháló, a nyílászárók vízelvezetőin is átfér egy százlábú. A ház pedig úgy épült, hogy alulról is simán bemászhat bármi. Az épület egy betonteknőn áll, a teknő és a padlónk között nincs semmi, csak a gerendák, amikre a parkettát fektették. A teknőben vezetik az összes csövet, így hát arra is nyitott a lakás. Az alapon pedig vannak kis szellőző nyílások, amikre viszont csak olyan rácsozatot tettek, ami a macskák ellen jó, de a bogarak ki-be járkálhatnak rajta.
Bár valószínűleg feleslegesen, de néhány lyukat beragasztottunk, és azt próbáljuk elérni, hogy ne akarjanak az állatok bejönni.
Vettünk 2 féle mérget. Az egyikkel körbe kell szórni a lakást kívülről, a másik segítségével pedig végzünk azokkal a bogarakkal, akik mégis bejutnak. Egyéb intézkedések is hoztunk: ezentúl már este eltakarítjuk a vacsora nyomait, nem hagyunk kint ételmaradékot és már este elmosogatunk, felsöprünk és felmosunk, a lámpákat pedig égve hagyjuk! Beszereztem még néhány illatosítót is, hogy az állatok már messziről úgy érezzék, ide nincs értelme bejönni.
Az esetek óta, ha belépek valamelyik helyiségbe, mindig megnézem a falakat, lefekvés előtt átnézem az ágyneműt, Darina kiságyát is többször megnézem. Féltem a kis lurkókat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.