Most ültem először úgy repülőn, hogy nem ugrottam ki belőle. A kis Boeing, amivel Helsinki-ig utaztam, olyan kicsi volt, hogy a legtöbb távolsági busz kenderbe veri. A nagy Airbus, amivel Tokióig utaztam, az jobb volt valamivel, de 10 órát ott ülni így is rossz volt (szegény Szilvi). Rájöttem: jobb úgy felszálni és valószínűleg leszálni is, ha kilátsz elöl is a repülőből. Így ugyanis - hogy nem láttam ki - folyamatosan az volt az érzésem, hogy a föld közeledik, de sehol a kifutópálya. Na mindegy. Ennyi izgalom kellett a 10 óra semmit sem csináláshoz.

Tokió sokkolja az embert, amikor megérkezik. Minden nagyon sűrű és első ránézésre kaotikus. Már a repülőtéren érzi az ember, hogy itt más a volumen. Aztán utazik az ember egy órát vonattal úgy, hogy folyamatosan városban megy a vonat 100-al. Döbbenetes mennyiségű ember él itt. Tokiónak 4-5 olyan városközpontja van, mint maga Budapest.

A vasúthálózat olyan, hogy az egy külön posztot megér. Nagy vonalakban azért itt is: csak a városnak 50-nél több vasútja van. Ezen felül(!) Tokión belül 10-15 metró vonal is van. A vasút vonalakon van külön személy és gyors vonat is. Nem havi bérlet van, hanem feltöltesz egy kártyát pénzzel és a rendszer a szerint vonja le az utazási díjjat, hogy mennyit utazol. A busz is így működik, de az csak a helyi forgalmat bonyolítja.

A cégnél eddig összesen fél napot voltam, úgyhogy arról majd a jövő héten írok.

Az emberek: mindenki kedves és udvarias. Ha sor van, senki nem pofátlankodik előre. Akkor is segíteni akarnak, ha nem is értik, amit mondasz. Ez vicces. Viszont: senki nem beszél angolul. Majdnem olyan, mintha tök egyedül lennék a városban. Csak a külföldiekkel lehet kommunikálni. :(

Képek: amint lesz saját netem, feltöltöm őket.

Első programok: külön poszt lesz. :)