Szomorú tény, de Japánban kétszer annyi szemetet termelünk, mint otthon. Pedig viszek saját szatyrot a boltba, szelektíven gyűjtünk, és mégis.

Az ok? Itt mindent legalább háromszor becsomagolnak. Az édesség benne van egy nylon zacskóba, valamint még műanyag tálcára is rendezik, és még párosával külön is becsomagolják a falatokat. Ugyanígy tesznek a sajtokkal és még sorolhatnám.

Egyébként a szemetet itt elég sűrűn elszállítják. Az általános háztartási hulladékot minden hétfőn, szerdán és pénteken elviszik. A többi napokon szelektív szemétgyűjtés van, összeszedik a papír, fém és üveg hulladékot.

Az óriási adag szemetünk miatt, kicsit utána is néztem Japán szeméttermelésének.

2004-es adatok alapján Japánban évente 50 millió tonna általános, háztartási hulladék keletkezik. Ez azt jelenti, hogy egy főre, kb. 394 kg szemét jut. Ami furcsa, hogy Magyarországon is körülbelül ezek az adatok. De akkor itt miért termelünk mégis többet? Mit tesznek a Japán családok azért, hogy kevesebb legyen a szemetük? Erről fogalmam sincs, nekünk nem hiszem, hogy sikerülni fog csökkenteni a mennyiséget.

A szemétszállítás elég szigorú szabályok szerint működik. Mint írtam, az adott szemeteket csak meghatározott napokon lehet kirakni, és akkor is reggel 8-ig meg kell ezt tenni. A rossz időben kirakott szemét tulajdonosa büntethető, ha elkapják. A mi házunknál egyébként nincsenek kukák. A nylon zsákokat egy háló alá kell rakni – a háló véd a varjak ellen, akik előszeretettel széthordják a szemetet – onnan szállítják el, kis teherautóval, ami természetesen zenél. Egyébként itt minden csipog, zenél, beszél.

Ami még a japán szemetünket jellemzi, az a bűz. Szerencsére itt sokszor eszünk halat, viszont annak maradékai rettenetes szagot árasztanak az egész lakásban. Miután a házirend szerint a szemetet csak a szemét napon lehet kirakni a szag a lakásban marad. Nyáron ez attól tartok, elviselhetetlen lesz!